08/07/2025
https://www.facebook.com/share/1Cp5V2NXy3/
A fröccs nem divat. Nem hóbort. Nem valami kisujjal kortyolgatott teraszos semmiség.
A fröccs az, amikor a bor meg a szóda megegyeznek, hogy egyik se tolja túl.
Nincs benne sok titok: kell hozzá egy kis bor, egy kis szódavíz, meg egy kis élet.
Nem recept ez – szokás.
Aki tudja, hogyan kell inni, az nem kérdez, csak rábök:
– Egy nagyot, Józsi. De ne pancsold el.
Így kezdődött – egyszerűen, magyarul
1842-ben Fóton, Fáy András pincéjében ültek a jóemberek, amikor Jedlik Ányos – aki inkább feltaláló volt, mint ivócimbora – előállt a szódával.
Megszisszent***e, hozzá a borhoz.
Vörösmarty meg csak annyit mondott, pohárból ki sem nézve:
– Ez már nem bor, ez fröccs.
És onnantól ez a szó beült a magyar ember szájába. Nem irodalmi fogalom lett, hanem asztali kifejezés.
Fröccs van a horgász kezében, aki a nád mellől nézi a napot.
A kocsmapultnál, ahol az öreg minden harmadik korty után csettint egyet.
A padon, a ház előtt, ahol már nem mondják ki, hogy "egészség", mert felesleges.
Minden benne van a pohárban: a nap, az eső, a szőlő, a munka, a fáradtság, a hallgatás.
Krúdy ismerte, de nem magyarázta túl.
Krúdy Gyula nem a fröccs miatt lett író – de fröccs nélkül nem írt volna úgy, ahogy írt.
Ő nem itta, hanem ritmusba t***e.
Kisfröccs reggel, nagyfröccs délben, hosszúlépés este.
Nem vedelt – számolt.
És amikor szólt, mindig benne volt az a boros lassúság, amitől az ember előbb gondolkodik, aztán csak sokkal később beszél.
Van fajtája – de nem a szám a lényeg.
Kisfröccs – 1 bor, 1 szóda. Gyors szó mellé.
Nagyfröccs – 2 bor, 1 szóda. Ha maradnál még.
Hosszúlépés – 1 bor, 2 szóda. Meleg napra, mikor csak innál valamit.
Viceházmester – 2 bor, 3 szóda. Olyan köztes életérzés.
Krúdy-fröccs – 9 bor, 1 szóda. Ne próbáld ki este, ha reggel dolgod van.
Nem az arány a fontos, hanem hogy mikor, hol, kivel.
És végül: miért isszuk?
Mert nem kell hozzá magyarázat.
Mert nem akar többet mutatni, mint ami.
A fröccs nem nevet túl hangosan, de mindig ott van a társaságban.
Nem old meg semmit.
De kisimítja a nap végét, mint a szél a frissen vetett földet.
